Nyaralás Rodosz szigetén II.

görögország nyaralás: A kiváncsiság azonban e csodálatos öbölből is tovább űzött bennünket. Szerettük volna megpillantani Lindosz várát. Már messziről feltűnt a híres akropolisz a Lindosz-hegy tetején, és körülötte hófehér, dobozszerű görög házak. Mivel nem lehet járművel felhajtani – az egész épületegyüttes műemlékvédelem alatt áll -, gyalog vágtam neki a lépcsőknek. Negyven fokban ez nem kis teljesítmény, még a sportos vikingeket is megviseli, akik izzadva húztak el mellettünk. Szandál azonban, megfigyeltem, egyiknek a lábáról sem hiányzott, és egyébként is minden jel arra utalt, hogy a hátizsákos, csóró hippiturizmusnak vége. Ma már a fiatalok is sportkocsival és tömött pénztárcával érkeznek ide, a statisztikák szerint évente legalább egymillióan.
Másnap nagy társasággal, mikrobusszal indultunk útnak. A sziget legtávolabbi csücskét, Prasoninit, a világ egyik legfelkapottabb szörfparadicsomát tűztük ki célul. Szörfdeszkán ugyan nem álltam, de készítettem pár jó fotót a vadul hullámzó tenger lovasairól. Prasonini egy aprócska sziget, amelyet homokos földnyelv köt össze a szárazfölddel – esetünkben Rodoszszal -, amelyet évente kétszer-háromszor elönt a dagály, és ilyenkor kiegyenlítődnek a szigetet két oldalról csapkodó hullámok. Szédítő látvány! Százával érkeznek ide a világ minden sarkából a fiúk és lányok kipróbálni magukat. Kite-tal, szörffel, egy szál deszkával, mindennel kísérleteznek, csillog barna bőrükön a víz, és gyönyörűen feszülnek az izmaik az erőkifejtéstől. Tiszta szívemből irigyeltem őket!
Rodoszt nem lehet egy hét alatt felfalni. Ide vissza kell térni. Erre jöttem rá a harmadik nap végén, amikor fáradtan a nyolcórányi gyaloglástól végre lehuppantam a hotel éttermében. Aznap még a fővárost, Rodoszt fedeztük fel.Képzeljenek egy mintaszerű középkori városkát, kicakozott várfalakkal, mint a gyerekrajzokon, körbástyákkal és várárokkal, ahogy az dukál. Az óváros közepén pedig ott áll maga a királyi palota gyönyörű szamárhátíves ablakokkal, hatalmas fából készült kapuval, pompásan berendezett termekkel.
Engem azonban még ennél a mesepalotánál is jobban elvarázsolt az alatta lüktető, nyüzsgő, ezerarcú óváros. Napokig nem unnám meg, hogy a görög kereskedők között sétáljak, akik a tengeri szivacsoktól a házi szőtteseken és bundákon át a divatórákig az égvilágon mindent árulnak. Vagy egyszerűen csak kiülnék egy hangulatos taverna teraszára, és onnan bámulnám a sikátorokban hömpölygő tömeget. Majd, ha újra eljövök ide. Ebben a maradék pár napban inkább kifekszem a tengerpartra, és görög vendéglátóim kedves kérdésére, hogy érzem magam Rodoszon, mosolyogva azt felelem: „ Efharisztó, nagyon jól!”





Remélem tanultál valamit görögország nyaralás cikkünkből. Próbáld meg a többi cikkünket is.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés